Charlie és a csokigyár
2011. szept. 10. 15:00 - írta vigvik
Dahl (Johnny Depp csinos pofijának is köszönhetően) klasszikussá vált történetében már Charlie bejutása a gyárba is kisebbfajta csoda, ami pedig utána következik, attól lesz az egész egy világhírű mese, nem pedig egy másodosztályú német családi film forgatókönyve. Persze az egész sztorit olyan erősen meghatározzák a lehetetlen fantáziaelemek, hogy hajlamosak lehetünk elsiklani a valódi mondanivaló felett, ami lecsupaszítva törvényszerűen kissé klisészagú. Viszont ha egy ilyen fantasztikus eseménysorozat a való életben történik meg, az minden, csak nem közhelyes, márpedig a Barca jelenlegi sikerei bővelkednek az ehhez hasonló hihetetlen hollywoodi históriákban. A tavaszi menetelés egyfajta állandó rettegésben telt; a végletekig összekuszált hátvédsor, Xavi vádlija, a fáradtság egyértelmű jelei, mind-mind borzolták az idegeinket. Talán még a legelvakultabb szurkolók sem számítottak rá, hogy végül ilyen remekül alakulnak a dolgok. Vajon mi volt a titok, mi állhatott az újabb világraszóló sikerek mögött? És hogy a pokolba jön ez össze Johnny Depp-pel?
A válasz mindenre természetesen Carles Puyol.
A Jedi visszatért
2011. aug. 15. 10:30 - írta alzir
Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a Jedi bűnbánó fejet vágva visszasunnyogott a hátsó ajtón, hangozzék bármilyen furán is ez valakivel kapcsolatban, aki az elmúlt két évben oly sokszor villantotta ránk bűbájosan retardált mosolyát a Mundo aktuális címlapjáról, mintha amúgy sosem lépett volna le innen Wenger Seholszigetére, hogy beálljon a soha fel nem növő Elveszett Fiúk közé. Hiába ünnepelheti a Barca vezetősége önfeledten, hogy az olykor egy bokor mögött rejszoló szatír stílusában zajló udvarlási rituálé végül célt ért, a szurkolók körében Cesc Fabregas (újra)szerződtetését itt-ott ellentmondásos hangok övezik, nem is minden alap nélkül. A berzenkedés katalizátora egy speciális érzelmi reflex: az igazolást ellenzők szemében ez a helyzet hasonló módon káros a büszkeségre, mint amikor felbukkan az életedben egykori középiskolai szerelmed, akinek anno nem voltál elég jó, majd éveken keresztül bámulhattad, ahogy azzal a csóró lúzerrel enyeleg, de most, hogy megunta szerencsétlent, persze újra téged akar, sőt mindig is téged szeretett, szóval a legelső, zsigeri reakciód az, hogy pofán röhögöd és elküldöd az anyjába. Pedig egyrészt a sztori így, ebben a formájában nem igaz (valójában félt, hogy nem lesz neked elég jó), másrészt ha mégis, akkor annál jobb.
Gyárlátogatás - a La Masia napjainkban
2011. jún. 14. 2:30 - írta som un
A La Masia nevének említése jó ideje büszke borzongást vált ki a Barcelona szurkolóiból - ez a bunker mélyén rejtegetett titkos fegyver, a hétpecsétes lakat alatt őrzött Szent Grál, a klub érrendszerébe vért pumpáló szív -, de a világszerte kijáró, teljes körű elismerést igazából csak az utóbbi pár évben söpörte be magának, legnagyobb részt a spanyol válogatott sikereinek köszönhetően (a világbajnok keret hét egykori La Masia-növendéket tartalmazott). A Cruyff által megálmodott, aztán tovább építgetett-szépítgetett modellt még a legelborultabb madridisták is irigylik a Barçától, ennek ellenére kevesen tudnánk precízen elmagyarázni, hogy pontosan miként is épül fel részleteiben, hogyan alakult a történelme, és hogy mely okok vezethettek ahhoz, hogy bár a világ összes élcsapata rendelkezik hasonló akadémiával és kollégiummal, mégis éppen ez válhatott a földkerekség etalon sztárgyárává. Hajtás után jonheagle főként a közelmúlt lényeges eseményeire fókuszálva térképezi fel a rendszert cakkumpakk.
Kupecek, lókötők és egyéb gazemberek - átigazolási szezon 2011
2011. jún. 10. 4:00 - írta som un
Nem mintha szeretnénk visszacsinálni, de amióta beköszöntött az aranykor, a dicsőséggel fordítottan arányos módon egyre fokozódó szorongással tekintünk az átigazolási időszakok elébe. Ennek leginkább két oka van. Az egyik, hogy Guardiola rendíthetetlen elvei és kényszeres újítási mániája értelemszerűen nem járnak kéz a kézben a képlékeny gazdasági szempontokkal, valamint a modern futball alapvető követelményeivel, ami egy játékoskeret ideális létszámát illeti, ráadásul Pepnek mintha a szemével sem mindig stimmelne valami (csak két játékszer, amelyek kizárólag az ő óhajára lettek behajigálva a bevásárlókocsiba, majd később ugyanazzal a svunggal a szemeteskosárba: Hleb, Ibrahimovic). A másik, hogy egy szinte perfektre farigcsált csapatot eleve nehézkes és izzadtságszagú meló tovább csiszolni (hovatovább a túladagolt plasztikai műtétek mintájára visszafelé is elsülhet), csakhogy a lépéselőny megtartása érdekében kötelező megpróbálni. A múlt nyár végül sikerrel járt ugyan, de egy ijesztően vékonyka hajszálon múlt, mint amikor az utolsó pillanatban éred csak el a vonatod, mert elaludtál, aztán kétszer rohantál vissza a lakásba csekkolni, hogy biztosan elzártad-e a gázt. Úgyhogy az idegeskedést elkerülendő nem bánnánk, ha ezúttal kimaradna a felesleges problémák generálása, a csapat szimplán és hatékonyan lenyúlná, aki kell neki, aztán együtt kezdhetné el az alapozást mindenki (leszámítva persze a protekciós Messit). Hajtás után ladlac zongorázza végig csapatrészről csapatrészre, hogy ki érkezhet, ki távozhat, és hogy pontosan miért.
Som un
2011. máj. 31. 1:05 - írta alzir
Megannyi lényeges dolog mellett - történelmi lépcsőfok, másnaposan ébredő milliók, az igazság és a rend helyreállítása a galaxisban - a szombati győzelem jelent még valami nagyon fontosat: egy fárasztóan hosszúra nyúlt tudományos vita végét. A focibuzi-társadalomnak két év alatt a szaksajtó egyöntetű véleménye ellenére sem sikerült konszenzusra jutnia abban, hogy ez a Barcelona a valaha volt legnagyobbak közé tartozik-e, vagy sem - volt, aki nem akarta, volt, aki nem merte elismerni, a tisztánlátást szélvédőre záporozó galambszarként rendszeresen elhomályosította egy-egy bajusz alatt elmormogott "de", vagy "ha", vagy "csakhogy", általában empirikus bizonyítékot követelve az elméletre. A Pep-korszak második BL-címével végre megkerült a hiányzó láncszem, amit diadalittasan lobogtathatunk, ellentmondást nem tűrően üvöltve a világ arcába, hogy ez minden idők legjobb Barcelonája, egy korszakot definiáló csapat, Guardiolánál különb hadvezér pedig nem taposta még Katalónia partjait soha; tudományos tények ezek immár, mint az evolúció, vagy hogy a Föld gömbölyű, nem lehet elvenni, elrontani, vagy elvitatni többé. A miénk örökre.
A negyediket Ferrer, ballal
2011. máj. 27. 8:10 - írta _Colos
Szombaton kiderül, hogy a két gigaklub közül melyik lép egy szintet feljebb, és az Ajaxot, valamint a Bayern Münchent befogva (s hamarosan faképnél hagyva) ered a három legtöbb golyóval rendelkező nagyfiú, a Liverpool, a Milan és a Real Madrid nyomába. Szinte hihetetlen, hogy a huszonegyedik század két legsikeresebb csapata 1999-ig mindössze egy-egy BEK-trófeával rendelkezett, holott az az igazi fokmérője a faszagyerekségnek - hogy érezzük: ugyanannyival, mint a Crvena Zvezda- Steaua Bukarest páros, vagy mint a Nottingham Forest egyedül... Azóta azonban összesen négy címet tettek zsebre ők ketten, egyszersmind azt is kijelenthetjük, hogy mind a Manchester United, mind a Barca pályafutásának legsikeresebb éveit éli. Ennek ellenére nem mondható, hogy különösebben összefonódott volna a két csapat sorsa: közös történelmük az európai kupasorozatokban egyrészt nem bővelkedik a meccsekben, másrészt nem is kezdődött valami régen.
Sylvinho: "A Barcának több olyan játékosa van, akik el tudják dönteni a meccset"
2011. máj. 26. 2:40 - írta alzir
A 2009-es BL-döntőnek számtalan hőse volt, de a sztárok villanásain nem csodálkozott igazából senki - jóval izgibb, ha egy veterán korba lépett, a többiekhez képest szinte noname bal bekk hoz le tökéletes meccset az év legfontosabb pillanatában úgy, hogy egyébként ősidők óta kispados, nemde? Sylvinho - teljes nevén Sylvinho Mendes Campos Junior - előbb Van Bronckhorst, majd Abidal árnyékában volt kénytelen megélni Barcelonában, hogy aztán örökre beírja magát a szurkolók emlékezetébe a teljesítményével és a mérkőzés utáni ünnepléssel, amikor úgy ölelgette zokogva Messit, mint egy büszke édesapa. Igazolhat a klub akárhány balszélsőt (Maxwell és Adriano után már megint erre készül), Syl örök kedvenc marad: közkedvelt, csupaszív, intelligens, isteni bal lábbal megáldott cserejátékos volt, akiben öt szezon alatt gyakorlatilag soha nem kellett csalódnunk. A lelécelése után kicsit még lebzselt a Manchester City-ben, most pedig klub nélkül tengődik, habár furamód nem vonult vissza, tehát nyilván volt ideje egy kis locsifecsire a katalán Sporttal Rómáról és Londonról. Az interjú magyarra ferdítése alant.
Több mint egy meccs
2011. máj. 24. 13:30 - írta vigvik
FC Barcelona - U.C. Sampdoria 1 - 0
A két évvel ezelőtti Bajnokok Ligája diadal, a Pep-féle csapat teljes tarolása által okozott leírhatatlan emóciófergetegre mindannyian jól emlékszünk. Egyszerre rohant meg minket, szurkolókat a határtalan öröm, a csömör és valamiféle végtelen megnyugvás: éreztük, ahogy kirobban, ami addig szinte szétfeszített, nyeltük a könnyeinket, pedig teli szájjal nevettünk. Egy pillanatra megértettük a tökéletességet. Ha ezt négyzetre emeljük, akkor talán elképzelhetjük, milyen volt igazából átélni tizenkilenc évvel ezelőtt ezt a bizonyos döntőt. A lehetetlenre vállalkozunk most: már az új Wembleyre hangolódva megpróbáljuk az 1992. május 20-án este a régi Wembley-ben történteket méltó módon feleleveníteni. A Barcelona históriájában minden kétséget kizáróan ez volt az a pillanat.
Iniesta: "Csak nyerni akarok, nem főhőssé válni"
2011. máj. 23. 11:50 - írta alzir
A Bajnokok Ligájában Andrés Iniesta Luján - akivel megbocsájthatatlan módon eddig a pillanatig még egyetlen interjú sem jelent meg a blogon - egyfajta kabalafigurává nőtte ki magát az utóbbi években: a 2006-os, párizsi döntőben többek között az ő beállásával szorult be és ítéltetett halálra az Arsenal, a 2009-es elődöntőben csodát tett a Stamford Bridge-en, majd a római fináléban sérülten is lejátszott a pályáról mindenki mást. Erre a motívumra tapintott rá jó érzékkel a Barca TV, amikor a szombati BL-döntőre hangolva tető alá hozták Andrissal ezt a - spanyol újságírói léptékkel mérve - egészen korrekt kis interjút. Kiderül belőle például, hogy Iniesta hiúságát is meg lehet sérteni, még ha nem is látszik rajta soha, illetve kábé huszonháromszor, hogy "a Manchester nagyszerű csapat és nagyon jó meccs lesz". Magyar verzió értelemszerűen a hajtás után.